Azt csinálsz, amit akarsz! - kiáltunk fel, ha már belefáradunk a végtelen és értelmetlen vitákba, és inkább feladjuk. Ennél azonban létezik sokkal hatásosabb technika is, csupán oda kell figyelnünk párbeszédünkre. Most mutatunk néhány konkrét példát is.

A vitatkozás, ellenkezés, hiszti kezelésekor fontos tényező saját higgadtságunk, azaz a képesség, hogy ahelyett, hogy belebonyolódunk a vitába és esetleg kiabálunk (ezzel csak fokozva a feszültséget), képesek vagyunk-e semlegesíteni a helyzetet, vagy ami még jobb, konstruktívan fordítani rajta.

Nem kényeztetjük el a gyereket, sőt, szintet léphetünk konfliktushelyzetben, ha figyelembe vesszük az ő érzéseit is, és ennek hangot is adunk.
Hiszen a viták, a feleselés kezelése során rajtunk is eluralkodhat a tehetetlenség érzése, de ne feledjük: nem az a célunk, hogy sérülést és önértékelési gondokat okozzunk, sokkal inkább az, hogy megmutassuk gyermekünknek az építő, előremutató, feszültséget oldó kommunikációt.

Természetesen lennie kell néhány alapszabálynak (pl. törés-zúzás, káromkodás, ordibálás nincs; valamint a nem az nemet jelent, viszont lehetünk engedékenyek, amennyiben belefér), de ez még önmagában nem garantálja, hogy mindig zökkenőmentes lesz a párbeszéd szülő és gyermek közt.

De ezen felül hogyan biztosítsuk megértésünkről a gyermekünket akkor, ha ezzel egy időben azt is kezelnünk kell, hogy éppen felesel és ellenkezik? Az alábbi példákból jól látható, hogyan érdemes kommunikálnunk:

 

1. „Nagyon csúnyán viselkedsz! Hagyd ezt abba!”
Ehelyett próbáljuk így:
„Azt megértem, hogy másképp gondolod, mint én. De ezt nem fejezheted ki így. El tudnád mondani kicsit szebben/több tisztelettel/nyugodtabb módon?”
 

2. „Ha így kommunikálsz, meg sem hallgatlak!”
Mondjuk inkább ezt:
„Szeretném meghallgatni a te álláspontodat is, de kérlek, másként/ fogalmazd meg.”
 

3. „Menj a szobádba és nyugodj le!”
Ennél többre juthatunk ezzel:
„Szívesen folytatom a beszélgetést, ha megnyugodtál és újra tisztelettel tudsz beszélni. A konyhában leszek, ha gondolod.”
 

A viselkedés is egyfajta kommunikáció: utalhat valamire, amivel foglalkozni kell. Legyünk nyitottak a viselkedésük mögött meghúzódó okokra!
A hiszti, az ellenkezés vagy egyéb nehezen kezelhető megnyilvánulások mögött állhat például fáradtság, félelem, szorongás, családi feszültségek, a tehetetlenség érzése vagy akár éppen a szeretetteli kapcsolódás hiánya, melyeket a gyermek még nehezen tud kifejezni. Ezekre is megoldást kell találnunk, hogy a kiváltó szituációkat elkerülhessük, ráadásul meghatározó példa gyermekünk számára, hogyan reagálunk az ő viselkedésére, szavaira.

 

Szerző: Szülők Lapja
Fotó: Freepik