Egy mindig „készenléti állapotban működő” anyának szüksége van arra, hogy időről időre kikapcsolja az anyaszerepet és önmaga lehessen. Ez nélkülözhetetlen ahhoz, hogy harmóniában maradjon és feltöltődjön. Ha megkérdeznénk egy édesanyát, mit is jelent számára az igazi énidő, önmagára figyelés és csend, talán ezekkel a szavakkal mondaná el…

 

- A szünet valóban SZÜNETET jelent. Nem azt, hogy két percre magamra zárom a fürdőszobaajtót, AMIT a gyerekek kívülről kapirgálnak. Távolságot jelent, valódi, tápláló magányt.
 

- A szünet nem azt jelenti, hogy nem szeretem a gyerekeimet, a családomat. Nem kérek az ezzel kapcsolatos bűntudatkeltő megjegyzésekből! Piszkosul szeretem a családomat, de éppen ezért van szükségem töltődésre: hogy a legjobbat adhassam magamból nektek!
 

- Azt, hogy mennyi időre van szükségem, én tudom a legjobban, ne szorítsd határok közé, ne határozd meg helyettem!
 

- Attól, hogy néha szükségem van arra, hogy kizökkenjek az anyaszerepből, normális anya vagyok, aki alkalmas a feladatra, sőt, felelős, mert önmagáról is gondoskodik. Ha van énidőm, anyaként is jobban működök!
 

- Az „egyedül töltött idő” nem egyenlő a boltig autózás idejével. Az is egy feladat. 
 

- Kérlek, ne minősítsd a választásom: lehet, hogy egy kávézóba vágyom a laptopommal, vagy egy barátnős hétvégére, esetleg arra, hogy heti egyszer elmehessek pilatesre. Az énidő rólam szól, pontosan tudom, mire van szükségem.
 

- Sok anyuka, én is, nehezen ismerem be, hogy szükségem van énidőre. Pedig kimondhatatlanul vágyom rá! Ne várjátok meg, míg végre kimondom, mert lehet, hogy az már a teljes kimerülés határa. 
 

- Ne ítélj el azért, mert magammal is szeretnék időt tölteni! Alapvető emberi igény. Jogom és szükségem van levegőt venni, meghallani a saját hangom, utolérni a gondolataimat. Ne ítélj el azért, mert nem imádom mindig az anyaság minden mozzanatát, például hogy napjában 8234-szer hallom, hogy Anyaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa...
 

- Néha már nem találom önmagam, nem emlékszem, milyen is vagyok valójában. Néha jólesik újra magamhoz ölelni azt a régi énem, azt a bennem élő lányt, aki azelőtt voltam, még a gyerekek előtt. 
 

​​​​​​Az énidőtől még soha, senki nem lett rossz anya. Sőt... Tudod, boldog gyereket boldog szülők tudnak nevelni, ezért figyelj oda magadra és a párkapcsolatodra...
 

via
Fotó: Freepik