Milyen tipikus nehézségekkel kell szembenéznie egy óvodás kisgyermek, és milyen egy kisiskolás gyermek szüleinek? A kisgyermekes lét számos buktatót, ugyanakkor sikerélményt is tartogat a szülők számára. De min múlik, hogy ezeket a kihívásokat megfelelően tudjuk-e kezelni? Pszichológus szakértőnk írásából közelebb jutunk a válaszokhoz. Az idő előrehaladtával és a kisgyermek növekedése során minden családtagnak meg kell küzdenie bizonyos feladatokkal, melyek általában megterhelik a szülők alkalmazkodó képességét. Habis Melinda klinikai szakpszichológus ezúttal a gyermeknevelés tipikus nehézségeivel és annak a szülői párkapcsolatára gyakorolt hatásaival foglalkozik.
 

Óvodás kisgyermekkel az élet

A gyermek növekedése, fejlődése egy sor változást okoz a szülők párkapcsolatában, amihez alkalmazkodniuk kell.

Dackorszak - miért lehet nehéz a szülőnek?
Ezek közül kiemelném a kisgyermek akaratának fejlődését (a dackorszak, hisztik megjelenését), ami feszültséget kelt a szülőkben. A szülőknek különösen nehéz megérteniük és jól kezelnünk gyermekük önállósodási törekvéseit, főképp akkor, ha maguk a szülők sem kellően teherbíróak érzelmileg. Ez gyakran előfordul, ha valamilyen veszteség éri valamelyik családtagot, esetleg maguk a szülők nem tudják kontrolálni az indulataikat, megfelelő módon levezetni a feszültségüket, vagy egyszerűen ők sem kaptak elegendő figyelmet, megértést, törődést gyermekkorukban a saját szüleiktől.

A szülői minta
A kisgyermekes időszakban a szülő-gyermek kapcsolatban felerősödnek a negatív érzelmek, indulatok, melynek kezelése higgadt végiggondolást igényel. A gyermek fejlődésével járó változások a szülőktől rugalmasságot, kellő önismeretet, a közös nevelési elvek és célok kialakítása pedig jó kommunikációt feltételez. A gyermek növekedésével egyre nagyobb szerep jut a minta nyújtásra, a szülők energiájából jó esetben több jut a párkapcsolatukra, a gyermekneveléssel kapcsolatos feladatok is jobban megoszlanak.

Amikor a gyerek közösségbe kerül
A gyermek közösségbe illeszkedése és a gondozó (anya), munkába állása szintén újabb nehézségek forrása lehet, mindemellett a család kinyílik a külső hatások felé, aminek sok pozitív hozománya lehet. Ha a szülő ebben az időszakban érzelmileg nem hozzáférhető (akár saját veszteség vagy más ok miatt), nagy valószínűséggel nehézségekbe ütközik a következetes nevelés tekintetében és a gyermek társas életre való felkészítésével kapcsolatban is.

Iskolás kisgyermekkel felmerülő nehézségek

Tovább mélyülhetnek az óvodás kori konfliktusok
Iskolás korra jó, ha kialakul a gyermekben egyfajta érzelmi stabilitás, megtanulja saját érzelmeit jól kezelni, például megnyugtatni magát, frusztrációját mások számára elfogadható módon levezetni, hogy az ily módon felszabaduló energiája az intellektuális tevékenységekre fordulhasson. Ha ez elmarad, az óvodában előforduló konfliktusok az iskolában tovább mélyülnek, nem marad „erő” a tanulásra.

Szülői karrierépítés ideje
A gyermek érzelmi önállósodásával a szülői szerep valamelyest veszít jelentőségéből, ezért jó, ha ezzel párhuzamosan a szülőnek marad ideje a karrierjének (és természetesen a párkapcsolatának) építésére. A sikerélményt tehát ebben az életszakaszban ismét a környezettől kell várnunk.

Nehéz minden szerepnek megfelelni
Sokszor nehéz azonban a szülő-, házastárs- és szakmai szerep összeegyeztetése, az idő beosztása a különféle különórák, szabadidős tevékenységek és a saját kikapcsolódás között.

Probléma lehet a kommunikáció hiánya
Mint minden életszakaszban, itt is problémát okoz, ha a szülők közt nem megfelelő a kommunikáció, ki nem mondott sérelmek vagy érzelmi távolság van köztük, valamint ha a korábbi életciklusok fejlődési feladatait nem oldották meg. Ezek idővel egyre markánsabb tüneteket okoznak, akár a gyermek érzelmi fejlődésében, akár iskolai teljesítményében.

Kinek a kudarca, ha a gyerekkel probléma van?
A helyzetet tovább fokozza, hogy a szülők gyermekük magatartási problémáit vagy tanulmányi eredményét könnyen saját kudarcukként élhetik meg, ezekre indokolatlanul hevesen reagálhatnak.

Önvizsgálatra van szükség
Érdemes tehát időről időre önvizsgálatot tartanunk, ha valamilyen életfeladatot nehéznek, vagy megterhelőnek találunk. Először magunkban, kapcsolatainkban és a múltunkban keresnünk a választ az ezzel kapcsolatos kérdésekre, mert ezek megértése sokat segíthet abban, hogy átlássuk gyermekünk viselkedését és átsegítsük őt a nehézségeken.

Szerző: Habis Melinda klinikai szakpszichológus, személyközpontú terapeuta, családterapeuta-jelölt - www.onlinetanacsadas.com
Fotó: Freepik/jeswin