A gyerek fejlődési szakaszainak, képességeinek siettetése nem csak felesleges, de az elvárt eredmények miatti felesleges stressz akár vissza is vetheti a fejlődést, sőt, rányomhatja a bélyegét a család mindennapjaira, hangulatára is. Sürgetés helyett van néhány olyan örök érték, mellyel maximálisan támogatjuk gyermekünket a fejlődés útján. És legtöbbször nincs is szükség többre.

„Az én kisfiam 1 évesen már egyedül evett, most pedig egyedül biciklizik!” „A kislányom csak 3 éves, de már fejben számol!” „Én már 4 évesen olvastam. A tiéd ismeri már a betűket?”  Ilyen és ehhez hasonló, nem egyszer szorongást keltő mondatokkal már mindenki találkozhatott anyaközösségekben, gyerekekkel foglalkozó oldalakon vagy a közösségi média kommentszekcióiban.

 

Nem verseny!

Ne arról szóljon a gyermekkor, hogy azt figyelgetjük, szemünk fénye a kortársaihoz képest hol tart az számolással, olvasással vagy épp milyen a rajztudománya. Ne ragaszkodjunk mereven egy "valahol olvasott", meghatározott korhatárhoz - vagy épp más gyerekek eredményeihez - mondjuk a biciklizés vagy az olvasás terén; ne kérjük számon, hogy elég jól tartja-e azt az ecsetet vagy tud-e már fejenállni.

Természetesen támogassuk, segítsük gyermekünket mindenben, de ne másokhoz – csakis önmagához mérjük az elért eredményeket, és minden igyekezetet, próbálkozást értékeljünk!
Épp elég, ha nagyjából követi a szakirodalomban meghatározottakat, nem az a lényeg, hogy azonnal mindenben kiváló legyen! Bízzunk benne, és idővel utoléri a többieket - sőt, akár még túl is szárnyalhatja.

 

Ne vegyük el a gyermekkorát!

A gyermekkor az a megismételhetetlen időszak, melyre mi már csak nosztalgiával gondolunk vissza, gyermekünknek azonban még adott! Ismerős a mondat? „Úgy szeretnék már felnőtt lenni!” Melyikünk nem ezt válaszolta erre a gyermeki sóhajra: „Miért akarnál felnőtt lenni, mikor olyan jó gyereknek lenni?” Ám ha ezt mondjuk, tegyünk is e szerint! Engedjük, hogy gyermek lehessen!

Építsen homokvárat, sarazzon, gyurmázzon szabadon, énekeljen hangosan a kádban, szaladjon ki az esőbe, koszoljon, hangoskodjon, szaladgáljon, alkosson szabadon...és persze játsszunk vele, ringassuk, öleljük, szeressük minél többet!

 

Ami számít: a bizalom, a figyelem és a szeretet!

Minden gyerek más ritmusban fejlődik: egyes tevékenységhez, képességhez több időre van szükségük, másokhoz kevesebbre. Adjunk gyermekünknek annyi időt, amennyit igényel a tanuláshoz, az érzékeléshez és a megtapasztaláshoz. Nem sürgetnünk, nyaggatnunk, „agyonfejlesztenünk” és siettetnünk kell őket, hanem válaszkészen és feltételek nélkül szeretni és kísérni az úton, ünnepelve gyermekkoruk csodáját, amíg csak lehet! Jelen lenni, elérhetőnek lenni számukra ölelő karjainkkal, elfogadással, nyitott szívvel és nyitott tekintettel.

Ezt is olvasd el!
Siettetett gyerekek: A túl korán elkezdett fejlesztésről >>

 

Szerző: Szülők Lapja
Fotó: Freepik