Gyermek és szülő szoros, bizalmas és szeretetteli kapcsolata egy tudatossággal felépíthető, és kulcsfontosságú a gyermekek fejlődése szempontjából is. A kapcsolatépítés talán legtermészetesebb és legszebb módja egyszerűen „jelen lenni a pillanatban”. De mit jelent ez pontosan?

A gyermekekkel való pozitív kapcsolat, a közös, minőségi idő, a bizalom építése azért lényeges, mert megadja a gyermekek számára a lelki stabilitás, a biztonságérzet és a későbbiekben az egészséges emberi kapcsolatok kialakításának alapjait. 

A gyerekek tanulására, fejlődésére szintén kifejezetten jó hatással vannak a szerető, pozitív családi – sőt, gondozói - kapcsolatok, ezeken keresztül szívják ugyanis magukba az információkat és a meggyőződéseket arról, biztonságos-e a világ, arról, hogy szerethetőek-e, vagy arról, mi történik akkor - vagy hogyan éljék meg azt jól -, ha például vidámak vagy szomorúak.


A pozitív szülő-gyermek kapcsolat felépítésében nagy szerepe van a „jelenlétnek”. Ez a manapság gyakran hallott fogalom a szülő-gyermek kapcsolatban leginkább arra utal, hogy ítélkezésmentesen, türelemmel és teljes figyelemmel fordulunk a gyermek felé, elengedve a kontrollt, megengedve a történéseket, érzéseket, gondolatokat.
Hogyan néz ki ez a gyakorlatban?

Hogyan éreztesd gyermekeddel, hogy jelen vagy, számíthat rád?

1. Ne irányítsunk állandóan mindent!
Ha a gyermek azt játssza, hogy az építőkockák emberek, hadd tegye! Szárnyaljon a fantáziája, mi csak csatlakozzunk a játékához, éljük bele magunkat, vagy csak figyeljük nyíltan és érdeklődő figyelemmel, amit mesél, bátorítsuk, kérdezzünk („A kék kockák az eladók?”) és hallgassuk meg. Nem kell mindig mindennek „helyénvalóan” működnie. Hadd vezesse ő a szabad játékot!
 

2. Hangolódjunk rá gyermekünk érzéseire!
Ha a nap végén sokat és lelkesen mesél, ne legyintsünk rá, ne torkoljuk le, hogy „jaj, mennyit beszélsz”. Hagyjuk, hadd meséljen, hiszen ez a bizalom és biztonságérzet jele is, sőt, nagy eséllyel gyermekünk éppen boldog és elégedett. Ez pedig nagyszerű!
 

3. Vegyük fel a szemkontaktust, ismételjük meg a szavait, kérdezzünk vissza!
Ezek is a törődés és az osztatlan figyelem bizonyítékai; olyan gesztusok, melyek sokat jelentenek a másik fél - jelen esetben a gyerek - számára: "valóban meghallják a szavaimat és fontos vagyok". Ráadásul példaként szolgál, ebből is tanulja a gyermek, hogyan kell jól figyelni másokra.
 

4. Támogassuk a jó ötleteket!
Fagyizni menne? Családi ebédre vágyik? Miért ne? Ami megvalósítható, arra mondjunk igent, és valósítsuk meg! Így megélheti azt is, hogy a jó ötleteknek kortól függetlenül, mindig van létjogosultsága, és hogy a kívánságok teljesülhetnek.
 

5. Ne csináljunk folyton programokat!
Nem kell mindig pörögni, programokat csinálni, nem csak a harsány időtöltés a tartalmas! Csendes esti üldögélés a kertben, a csillagok bámulása, a vízparton csodálni a vízfelszínen tükröződő fénycsóvákat, sétálni a közeli erdőben vagy együtt kertészkedni: mind-mind megnyugtató, természetes pillanatok, melyekben a közös jelenlét segíti a kötődést, és akár új gondolatok vagy kérdések megszületését is. Sok esetben ezek a pillanatok válnak később a legmeghatározóbb emlékekké is.

6. Hallgassunk figyelmesen!
A kamaszoknak, de még a kisgyerekeknek is fantasztikus gondolataik, meglátásaik, véleményük van. Gondolkodásuk még szabad, kritikus és éleslátó. Még ha nem is teljesen értünk egyet, tanulhatunk tőlük. Legyünk kíváncsiak, és tudjunk meg többet arról, mi rejlik bennük! Arra pedig egy gyerek mindig emlékezni fog, hogy a szülei nem „prédikáltak”, hanem meghallgatták őt.
 

7. Ne erőltessük, csak ajánljuk fel!
Ha kiskamasz, kamasz gyermekünk körülöttünk sertepertél, lehet, hogy csupán a jelenlétünkre vágyik, ami remek - de éljünk vele jól. Ne nyaggassuk kérdésekkel, viszont ha beszélgetne, mindenképpen figyeljünk rá. Felajánlhatunk egy ölelést, vagy hogy segíthet részt venni a főzésben, akár beszélgetés nélkül is. Ha ráhangolódunk tinédzser gyermekünk hangulatára és alkalmazkodunk hozzá, legközelebb is szívesen tölt időt velünk.

 

A mindennapokban tehát legyen minél több olyan idővallum, amikor ez a figyelem és áramlás hatja át az együtt töltött időt. A valódi figyelem, a pillanatba feledkezés és a megengedés és türelem nyugalma melegséget, biztonságérzetet, erősebb önbizalmat ad a gyereknek, és minden életkorban erősíti a kapcsolódást a gyermek és szülei között.   

 

 

Szerző: Szülők Lapja
Fotó: Freepik