A szakpszichológus szerint hiába nem látjuk a kisgyermekünkön a félelmet, a stressz mégis megjelenik, és a későbbi viselkedését is befolyásolhatja.

"Én nem félek a horrorfilmektől!" - Ha tudnátok, hányszor hallom ezt a mondatot egészen kicsi gyerekek szájából!
Mi annak idején a Polip című bűnügyi sorozatot néztük unokatestvéremmel (messze nem ovisok voltunk már!!!), és felváltva mondogattuk egymásnak a véres jelenetek láttán, hogy:
"Ez csak ketchup!"
És közben rémesen meg voltam rémülve belül.

A kicsiket is rengeteg ijesztő inger éri
Ma egészen pici gyerekek is ki vannak téve Halloween (és a Wednesday-őrület) kapcsán olyan vizuális és akusztikus ingereknek, ami egy érzékenyebb lelkű felnőttnek is sok(k) lehet...
Pedig talán még úgy is láthatod, hogy élvezi.
Nem kezd el sírni, nem kéri, hogy vidd el onnan, vagy kapcsold ki, nem pánikol...

Tudnunk kell azonban, hogy nem csak ilyen látványos módon lehet valaki stresszreakcióban.
Van, amikor "lefagyunk" (medvetámadásnál állítólag egészen hatásos, szerencsére nem kellett gyakorlatban tesztelnem az elméletet). A "lefagyás" stresszreakciója és a "nézd, mennyire élvezi" között látszólag, kívülről nézve a felületes megfigyelő nem is fedez fel sok különbséget.
Még olyan is van, hogy a nyitómondatot hangoztatja egy kis óvodás: azt, hogy nem fél. Ez a mondat a fejéből szól. Kicsit olyan, mint mi a ketchup-pal, önnyugtatja magát vele. Hogy ha elég sokszor elmondja, talán úgy is lesz legbelül.

Nem az ijesztő esemény alatt lesz gond, hanem később
És tudjátok, lehet, hogy a horrorfilmtől - állítólag - nem fél, DE nem mer az otthonában felmenni egyedül az emeletre, nem mer este egyedül kiszaladni a mosdóba, szóval minden jel arra mutat, hogy ott, legbelül, a lelkében igenis felütötte a fejét Félelem úrfi.

Egy óvodás korú gyermek számára a képzelet és a valódi történések között még nincs éles cezúra: a két világ közötti átjárás teszi oly csodálatosan szerethetővé ezt a korszakot. A gyermeki mágikus gondolkodás segít, hogy egy varázsige gyógyítsa meg a beütött térdet, vagy, hogy játék során botból távcső lehessen.

 

Egy kamasz már fel tudja dolgozni a látottakat, egy óvodás nem!
Nem messze tőlünk van egy vadászház, amely Halloweenkor szeretettel várja az ijesztgetésre, a félelmetes látványra kiéhezett nagyérdeműt. De nem tesz különbséget, hogy egy kamasz vagy egy ovis lép be a kapun (pontosabban tesz, de csak annyiban, hogy a 6 év alattiak ingyen bemehetnek....)
És míg a kamaszok realitásérzéke működik annyira, hogy fel tudja dolgozni a látottakat, addig egy ovisnak minden látvány - nagyon is valóságosnak hat - akár tévén, akár élőben találkozik ijesztő figurákkal.

Figyeljünk oda egymásra, rájuk, a legvédtelenebb ovis korosztályra, mert vannak olyan helyzetek, amikor nem fél a fej, de reszket a szív!

Valach Renáta (Anyugi)
Szakpszichológus

Fotó: Freepik