Mennyi, de mennyi időt töltünk az esküvő, a várandósság és a szülés megtervezésével! Miért nincs ez hasonlóképp a szülés utáni időszakkal? Miért nem kap ugyanannyi figyelmet a gyermek születése utáni életszakasz megtervezése? A szülési tervhez hasonlóan a szülés utáni terv is rendkívül hasznos segítség a szülők számára. Ehhez adunk most fontos támpontokat.

Érdemes átgondolni néhány, a későbbiekre vonatkozó kérdést a szüléstől a munkába állásig. Ne feledd, a felkészültség magabiztosságot ad, a magabiztos család pedig kiegyensúlyozottabb is!
 

De mi az a szülés utáni terv?

Nem egy szigorú „terv”, hiszen ebben is fontos a rugalmasság. Csupán segít rendezni a számtalan gondolatot, és kereteket ad a felépülés időszakának (látogatók, ételkészítés, segítők, stb.), a házimunka felosztásának, de akár a gyermeknevelés folyamatainak, valamint az anya későbbi, munkavállalási és egyéb terveinek is.

Tartalmazhatja továbbá a konkrét elképzeléseket, a vágyakat, kívánságokat, és a határozott célkitűzéseket is, valamint magában foglalhatja a különféle hasznos, illetve segítő alternatívákat is, probléma, váratlan helyzet vagy ügyintézés esetére (hivatalok, szoptatási tanácsadó, pszichológus, ügyeletek, elérhetőségek).

Érdemes a dúlával, szülésznővel beszélgetni erről, hiszen ő bizonyára hozzá tud majd járulni a tervhez értékes gondolatokkal, ötletekkel.
 

Mit tartalmazzon a terv? Milyen szempontokra érdemes gondolnunk?
 

1. Szülési szabadság
Tervezzük meg, ki meddig tud otthon maradni a baba és az anyuka mellett (apuka, nagymama)! A fennmaradó munkát idejében készítsétek el és adjátok át a kollégáknak, hogy a szülés utáni időszak csak rólatok szólhasson. A szülés utáni időszak - különösen az első hónap - egy rendkívüli és megismételhetetlen időszak, mely ideális esetben a felépülésről, és a családi kapcsolatotokról szól.
Apukák! Ez az időszak sohasem tér vissza! Vegyetek részt párotok és babátok életének első közös időszakában, és alapozzátok meg a kötődést jelenlétetekkel. Ez nem csak a babának fontos: az édesanyának legalább annyira - ha nem jobban…

Kedves Édesapák! Így segíthettek párotoknak a szülés utáni időszakban!

A munkába való visszatérésről is gondolkodjunk el: ki mikor megy vissza dolgozni (vagy mikor tervezi, az anyukák esetében ez ilyenkor még jellemzően képlékeny), illetve ha részlegesen munkát végeznénk pici gyermek mellett, gyűjtsünk magunk köré felügyeleti alternatívákat: családtagok, bölcsi, bébiszitter, babanapközi… Beszélgessünk őszintén a terveinkről, de a bizonytalanságainkról és aggodalmainkról is!
 

2. Látogatók
Természetesen mindenki alig várja majd, hogy lássa a picit a szülés után! Ez megterhelő vagy zavaró lehet a családnak, ezért tudatosítsuk: nem a vendégek kiszolgálása és elégedettsége a cél és feladat, hanem a gyógyulás, a napirend kialakulása és az összeszokás - ezt pedig mindenkinek tiszteletben kell tartania! Vagyis a szabályokat mi hozzuk! Határozottan fejezzük ki, mit szeretnénk. Például: bejelentés nélkül ne érkezzen senki, csak kétnaponta jöhet látogató, este már nem szeretnénk nyüzsgést, vagy esetleg az első x hétben kifejezetten nem kérünk látogatást.
Nem vagyunk egyformák. Van, aki szereti a jövés-menést, másnak szüksége van egy olyan csendes időszakra, ami csak róluk szól. Anyukaként a párunkkal is megegyezhetünk, hogy ha már megterhelőnek érezzük valaki jelenlétét, neki jelezzük, hogy ideje lenne távoznia.

Nem szégyen segítséget kérni a látogatóktól! Az igazi barátoknak ez amúgy is természetes.
 

3. Szülői szerepek
Sok pár erről nem beszélget (vagy nem eleget), pedig az elvárásokat, szükségleteket, kívánságokat nyíltan és előre kell tisztázni, mert később sok feszültség forrásai lehetnek. Mi tartozhat ide? Például hogy ki miben segít: pelenkázásban, altatásban, főzésben... Mit várunk el a társunktól a gondozás, a nevelés és az otthoni feladatok terén? Kérdés lehet a baba táplálása, az éjszakai felkelések, a házimunka, az egyéb ügyek intézése. Legyünk rugalmasak és figyelmesek egymással, ne várjunk el olyat, ami pl. csak a későbbiekben várható el, és minél jobban osszuk fel a feladatokat!
 

4. Pihenés, alvás
Kulcsfontosságú! A legtöbb édesanya komoly kialvatlanságtól szenved, és nappal sem fekszik le, míg a baba alszik, hogy utolérje a házimunkát. Segítsünk minél többet! A kezdeti időszakban a kisbabának szinte folyamatos testközelségre van szüksége, ami megterhelő lehet, hiszen ez szinte az egész napot igénybe veszi, és különösen akkor nehéz, ha az édesanya nincs mindezt megértő és támogató környezetben.
Szüksége lehet segítségre, pl. arra, hogy néha éjjel valaki átvegye a szerepét, vagy hogy nappal nyugodtan alhasson, azaz ne nyomasszák elvárások. Számítsunk előre ezekre a helyzetekre, és ha már megszületett a baba, rendszeresen kérdezzük meg, hogyan tudunk segíteni!
 

5. Evés, ivás
Igen, sok édesanya még ezekhez az alapvető szükségletekhez sem jut el: egyszerűen „futva eszik” és a sok teendő közt elfelejt inni. Ez csak további kimerülést eredményez. A szülés előtti kb. egy hónapban rendszeresen készítsünk előre különböző főtt ételeket (vagy egyszerűen a napi főzéskor plusz adagokat) és fagyasszuk le. Ez óriási segítség lesz az első hetekben! De nem bűn az ételrendelés sem: jó, ha kéznél van néhány elérhetőség.
 

6. Szoptatás, etetés
Az első hetek a tanulásról szólnak: végtelennek tűnő folyamatnak tűnhet kitapasztalni babánk jelzéseit, változó igényeit és a szoptatás módját, esetleg a tápszerezés adagolását, a cumisüveges táplálást. Minden baba más. Tervezgethetünk ugyan, sőt, jó, ha felkészültek  vagyunk, de tudnunk kell, hogy sok vélemény lesz majd, ennek ellenére mi hallgassunk megérzéseinkre! Ha túl sok külső hangot „engedünk be”, az csak összezavarhat minket és kétségeket ébreszt önmagunkban, ez pedig hosszú távon út a depresszió felé... 

Hogyan ismerhető fel a szülés utáni depresszió és mit tehetünk a gyógyulásért?
 

7. Testvér támogatása
A nagyobb testvérrel kapcsolatban sok körülményre érdemes felkészülni! Kinél lesz a gyermek a szülés alatt, ki viszi iskolába, ki foglalkozik vele (játszótér, programok, játék, tanulás), míg az elején sok időt kell a babára szánnunk, és mit teszünk majd azért, hogy ne érezze magát mellőzve, illetve hogy könnyebben összeszokjon a kistestvérével…Legyenek olyan személyek, akikre mindebben tudunk számítani!
 

8. Háziállatok
A szőrös kisbabákról se feledkezzünk meg! A kórházi napok alatt legyen, aki kiengedi, megeteti, foglalkozik vele, vagy arra a pár napra keressünk egy állatpanziót, és szülés előtt ismertessük meg az állatot a hellyel. Előfordulhat, hogy az első hetekben a napi sétáltatás is gondot okozhat, legyen valaki, aki vállalkozik a feladatra, ha úgy alakul!
Az állatnak is meg kell szoknia az új családtagot. Egy ötlet: hazajövetel előtt az édesapa hozzon haza a kórházból pl. egy már babaillatú takarót, hogy az állat ismerkedhessen a jövevény illatával.
 

9. Magánélet, énidő
Családdá válni csodálatos, de valljuk be, kihívás elé állítja a párkapcsolatot. Írjunk össze közös időtöltéseket és kérjünk segítséget ahhoz, hogy időnként egyet-egyet megvalósíthassunk és beiktathassunk a hetünkbe. Emellett mindenkinek szüksége van énidőre is, ebben is támogassuk egymást!
 

10. Támogató személyek, csoportok, szakértők
Egy új életszakaszba csöppenve sokszor életmentő a hasonló szülők, párok barátsága! Gyűjtsünk ismerősöket közös felkészítőkből, internetes csoportokból, hogy ne érezzük egyedül magunkat a nehézségek idején sem, és tudjunk kivel beszélgetni, találkozni.
Legyenek kapcsolataink, de legalább elérhetőségeink szakmai segítőkhöz, akiket gyorsan elérhetünk, ha szükséges: lelki támogatás, pszichológus, dietetikus, védőnő, szoptatási tanácsadó, coach, TB-szakértő. 
És persze a legfontosabb ügyeletek, rendelők és hivatalok elérhetőségeit is írjuk össze!

 

Forrás: baby-chick.com
Fotó: Freepik