„Ha már most sem adja kölcsön a játékait, felnőtt korára önző lesz!” „Még nem beszél? Talán keresni kéne egy logopédust.” „Az enyém már 1 évesen szaladt!” „Miféle történeteket talál ki… Ha nem teszel valamit még most, hazudós lesz nagyobb korában!” Vajon miért bántják és fenyegetik egymást a szülők, és mi az az egy dolog, amit tudnunk kell ahhoz, hogy higgadtan tudjuk kezelni a helyzetet?

Az egymást túllicitáló, ítélkező vagy épp ijesztgető anyatársak, kéretlen megjegyzéseket tevő kívülállók, az internetes fórumokon megjelenő, vagy épp játszótéri „játszmák” nem ismeretlenek az anyák számára. 
 

Vekerdy Tamás, a népszerű gyermekpszichológus azt tanácsolja, ne hagyjuk magunkat befolyásolni a játszótéri kritikák által: tudatosítsuk azt, hogy az ítélkező szülők is szoronganak, bizonytalanságérzetüket pedig mások kritizálásával (mintegy önmaguk igazolásával) tudják némileg csökkenteni magukban.

 

A szakember egy, a témában hozzá forduló édesanyának így fogalmazta meg válaszát ennek kapcsán:

 

„Az anyai szorongás természetes. (...) Az így ítélkező – ilyen tanácsokat osztogató – játszótéri anyák általában saját szorongásukat, bizonytalanságérzésüket csökkentik. (…) 'Ha nálam – ha az én gyerekemnél – ez így volt, akkor csak ez lehet a jó (ezt mondatja a szorongás elhárítása) - és akkor a másik, az rossz.'
Hogy a gyermeki személyiség és fejlődése igen sokféle lehet, nagy egyéni különbségekkel, amelyek semmit nem jelentenek a képességek, a tehetség, a jövő alakulása szempontjából, ezt nehéz elfogadni.

De tudnunk kell: mindegy, hogy a második életév lezárultáig a gyerek mikor indul el biztonságosan, mindegy, hogy a harmadik életévig mikor szólal meg… Az egyéves korban „beszélőket” talán csak az édesanyjuk érti (és esetleg ő is csak a szituációból), a hároméves korban megszólalók viszont hamarosan mondatokban beszélnek, és néhány hónap múlva ugyanott tartanak, mint a korai beszélők!

Ami pedig a rémtörténeteket illeti: az az igazság, hogy a szorongás, az anyai szorongás és a félelem az, ami árt a gyereknek, és tapasztalhatjuk, hogy a valamiért magukkal, körülményeikkel vagy gyerekükkel elégedetlen anyák (mondjuk irigységükben) a jobb helyzetű, nyugodtabb anyában is megpróbálnak szorongást, elégedetlenséget kelteni.

Korai gyermeki teljesítmények néha tartósan megmutatkozó fokozott képességeket jeleznek, máskor egyszerűen „elmúlik” ez a rendkívüliség, és tényleg előfordulhat az is, hogy kiugró teljesítmények után pszichés zavar jelentkezik. Igen, jó ha tudjuk, hogy a kisgyerekkori én-határok kialakulását jelzi a kisgyerekkori „irigység” – a játékszereim is én vagyok –, és nem az irigy felnőttet vetíti előre.

Az ilyen dolgok „tudása” tehát véd az ijesztgetések ellen, de persze nem teljes védelem. Ha egy gyerek „beteg”, ha valódi fejlődési problémái vannak, az roppant határozott formában mutatkozik meg.
Ha mi nyugodtak vagyunk, és a gyerekünk jól érzi magát – a mi nyugalmunk erejétől is táplálva – a világban, akkor értékükön fogjuk mérni ezeket a játszótéri ijesztgetéseket, nem rémülünk meg, és igazunk lesz.”

 

Semmiképp ne mondj le a játszóterezésről, bármilyen negatív tapasztalatod volt is közelmúltban, mert csodás hatással vannak a játszótéri játékok a gyermekedre:
4 szuper fejlesztő játék a játszótéren: mire jó a hintázás, csúszdázás, mászókázás, libikókázás?

Szerző: Szülők Lapja
Fotó: Freepik