Sok szülő a megromlott kapcsolat ellenére sem mer elválni, inkább együtt maradnak, mert úgy érzik, hogy ez a legjobb döntés gyermekük számára. Hiszen kívülről nézve a „teljes család” biztonságot jelent. A valóság azonban sokszor árnyaltabb: egy tartósan feszült, konfliktusokkal teli kapcsolat légköre legalább akkora, sőt sokszor nagyobb terhet jelenthet egy gyereknek, mint maga a különválás.

De hogyan is néz ki a válás vs. együttmaradás a gyerekek szempontjából?

Egy középiskolai feladat során a diákoknak azt a feladatot kapták, hogy válasszanak ki egy olyan témát, ami nagyon megosztó és a saját véleményük eltér attól, amit a többség gondol.
Az alábbi írást egy 15 éves diáklány készítette, aki saját történetén keresztül próbálta megmutatni osztálytársainak: a válás nem minden esetben tragikus a gyermek számára – sőt, vannak helyzetek, amikor éppen ez jelenti számukra a kisebb sérülést.

 

"Kedves Osztály!

Mint azt szerintem a legtöbben tudjátok, nekem két éves koromban elváltak a szüleim. Amikor ezt elmondom valakinek, a legtöbbször azt a reakciót kapom, hogy: „sajnálom”. Most szeretnék nektek arról mesélni, hogy ezt miért nem kell sajnálni, és hogy a válás bizonyos esetekben igenis jó a gyermeknek is.

Ezt sokáig nekem is mondhatta volna bárki, úgysem hittem volna neki. Körülbelül 7 éves lehettem, amikor a Jézuskának kiragasztottam egy papírt az ablakomra, és annyit írtam rá: „csak legyenek újra együtt a szüleim”. Kisgyerek fejjel úgy gondoltam, mennyivel jobb lenne úgy minden. De ahogy kezdtem felnőni, egyre jobban rájöttem, hogy sokkal kevésbé sérültem így, mintha a szüleim csak miattam együtt maradtak volna egy rossz kapcsolatban.

Két hete is pont láttam erre egy példát, amikor sétáltam haza, és az utcán egy pár igencsak hangosan üvöltött egymással. Látszott rajtuk, hogy valódi haraggal és némi utálattal tekintenek egymásra. És belegondoltam, hogy a közöttük sétáló 5-6 éves kisfiú mit élhet át nap mint nap.

Utána is néztem, hogy milyen sérüléseket okoz, ha egy gyermek ilyen környezetben nő fel:
A gyermekben kialakul egy folyamatos feszültségérzet, hiszen a szülők általi állandó feszültséget internalizálja, azaz beépíti a személyiségébe. Megrendül az önértékelése, mivel nincsen kit utánoznia, mert csak negatív példa van előtte. A későbbiekben épp emiatt sokkal nehezebb lesz kapcsolatokat kialakítania. Kialakul benne az intimitástól és az elköteleződéstől való félelem. A folyamatos rossz hangulat miatt pedig könnyebben alakul ki személyiségzavar vagy függőség. Mivel a gyermek úgy érzi, nem tud kihez fordulni, könnyebb útnak láthatja, ha alkoholba vagy drogokba fojtja a bánatát.

Tudom, hogy sokatokban megfogalmazódik az a gondolat, hogy „de hát egy válás is megterhelő egy gyermek számára”, de személyes tapasztalat alapján mondhatom, hogy egyszerűbb megérteni azt, hogy ami rossz, nem működik, azt nem szabad erőltetni, mint azt átélni, hogy a számodra két legfontosabb ember folyamatosan veszekszik, üvölt egymással.

Nyilvánvalóan ez a szülők számára is egy rettentően nehéz és megterhelő helyzet. Rengeteg mindent át kell beszélniük, rendezni kell a dolgaikat, és akkor szerencsés esetben mindketten nevelhetik a gyermeküket. Én szerencsésnek mondhatom magam, mivel jelenleg mindkét szülőm mellettem van és támogat.

Remélem, sikerült néhányatoknak más szemszögből is megmutatnom ezt a témát, és meggyőznőm titeket arról, hogy a válás nem minden esetben tragédia egy gyermek számára és van, amikor éppen ez jelenti a jobb megoldást.

B. Zsanett - 10. A osztály"

Szerző: B. Zsanett
Fotó: Freepik