Mit ér többet: egy füllentéssel elért siker vagy az őszinteség? Ez a megható népmese segít megmutatni a gyerekeknek, miért fontos az igazmondás és a becsület még akkor is, amikor úgy tűnik, hogy rossz helyzetbe kerülhetnek miatta.

Különleges próbatétel elé állította a gyerekeket egy bölcs király – de vajon ki bizonyult igazán méltónak a jutalomra? - Ez a kedves, mégis elgondolkodtató történet segít a gyerekeknek megérteni, hogy a becsületesség és az igazmondás a legnagyobb érték.
Olvassátok fel a gyerekeknek, utána sokkal könnyebben tudtok beszélgetni arról, miért fontos, hogy mindig igazat mondjanak. 

A kisfiú meg az üres virágcserép - Koreai népmese

Egyszer régen élt egy bölcs és boldog király. Egyetlen bánata volt csupán: nem születtek gyermekei. Sokat töprengett azon, hogyan segíthetne ezen, mígnem egy nap remek ötlete támadt.
„Kiválasztom az ország legbecsületesebb gyermekét, és örökbe fogadom” – határozta el.
Nyomban megparancsolta szolgáinak, hogy osszanak virágmagokat minden gyermeknek, és kihirdette:
– Aki ezekből a magvakból a legszebb virágokat neveli, azt fiammá vagy lányommá fogadom!
A gyerekek lelkesen láttak munkához. Szorgalmasan ültettek, locsoltak, hiszen mindannyian szerettek volna a király fogadott gyermekei lenni.
Szon Il is gondosan ápolta a magokat, ám hiába teltek a hetek, semmi sem történt. A magvak nem akartak kicsírázni.
– Milyen különös… – csodálkozott a kisfiú, majd édesanyjához fordult.
– Miért nem csíráznak ki a magjaim? – kérdezte.
– Talán más földbe kellene átültetned őket – tanácsolta az anyja.
Szon Il így is tett, de a magvak ott sem indultak fejlődésnek.
Elérkezett a nap, amikor a király meg akarta tekinteni a virágokat. Az egész város ünneplőbe öltözött, a gyerekek pedig az utcára vonultak, kezükben a szebbnél szebb virágokkal.
A király végigsétált közöttük, de arcán nem látszott öröm.
Egyszer csak észrevette a pityergő Szon Ilt, aki egy üres virágcseréppel állt az utcán. A király arca felderült, és magához hívatta a kisfiút.
– Hát te miért állsz itt ilyen szomorúan ezzel az üres cseréppel? – kérdezte.
Szon Il sírva mesélte el, hogyan ültette el a magokat, hogyan gondozta őket, de azok mégsem hajtottak ki.
A király meghallgatta, majd karjába kapta a kisfiút, és boldogan felkiáltott:
– Ő az én becsületes gyermekem!
Az emberek értetlenül néztek össze, és egyikük felháborodva kérdezte:
– Miért őt választod, amikor neki még virága sincs?
A király így válaszolt:
– Minden virágmag, amit kiosztottam, főtt mag volt. Egy sem csírázhatott ki.
Az emberek helyeslően bólogattak. A gyerekek pedig, akik gyönyörű virágokat tartottak a kezükben, szégyenkezve lehajtották a fejüket – hiszen mindannyian más magokat ültettek el.

Fotó: Freepik