Egy ismeretlen édesanya meséli el részletesen, hogy miért akar olyan "gonosz" anyukává válni, mint amilyen az ő saját édesanyja volt. Gondolatok a gyermeknevelésről, szabályokról, erényről és becsületről, amelyeknek ma minden "jó" anyukát és nagymamát el kellene gondolkodtasson...

Úgy érzed, hogy rossz anya vagy, és nem teszel meg mindent a gyermeked kényelméért? Vagy épp ellenkezőleg: bátran szembe mersz menni a ma divatos, liberális gyermeknevelési elvekkel? Bármilyen legyen is a helyes gyermeknevelési módszerrről alkotott elképzelésed, mindenképpen érdemes ezt az ismeretlen szerző tollából származó néhány gondolatot elolvasni.

Talán téged is tovább gondolkodásra késztet majd, talán neked is ad újat hozzá a jelenlegi szemléletedhez, amitől talán teljesebb lesz a szabályokról, szófogadásról, becsületről, tiszteletről kialakított képed.
 

A végén pedig hozz döntést te magad: neked is "gonosz" anyukád volt? És te egy jó anya vagy?

"Gonosz anyukád volt? Mert nekem igen! A leggonoszabb az egész világon! Míg a többi gyerek csokoládét majszolhatott reggelire, addig mi müzlit vagy pirítóst és lágy tojást kaptunk. Míg mások az iskolai szünetekben üdítőt ittak vagy egy szelet csokoládét kaptak be, nekünk az otthonról vitt szendvicset kellett megennünk. És - biztosan sejted már - vacsorára sem ehettünk azt, amit más gyereknek megengedtek a szüleik.

Édesanyám mindig pontosan tudni akarta, merre járunk. Tudni akarta azt is, kik a barátaink és mit játszunk velük. Ha azt mondtuk, hogy szeretnénk elmenni egy órára, akkor ragaszkodott hozzá, hogy legkésőbb egy óra múlva valóban otthon legyünk. Néha repültünk hazafelé, mintha fogságból szabadulnánk!



Anyunak volt mersze ahhoz is, hogy a gyermekmunka elleni törvényt megszegje: mosogattunk, ágyaztunk, főzni tanultunk; porszívóztunk, kimostuk a ruháinkat és még sok ehhez hasonló szörnyűséges dolgot is tettünk. Lehet, hogy anyánk éjszakánként direkt virrasztott, hogy újabb és újabb feladatokon törje a fejét?

Anya ragaszkodott hozzá, hogy mindig az igazat, csakis a színtiszta igazat mondjuk.

Amikor serdülők lettünk, szinte olvasott a gondolatainkban. Ez valóban nehéz időszak volt! Anya sosem engedte, hogy a barátaink - ha el akartak kérni bennünket - egyszerűen csak az utcán ácsorogjanak. Oda kellett jönniük az ajtónkhoz, hogy láthassa őket! Míg mások 12-13 évesen elmehettek a barátaikkal, nekünk várnunk kellett, míg betöltjük a tizenhatot!

Anya miatt sok élményről maradtunk le, amit más gyerekek, fiatalok átéltek. Egyikünket sem kapták rajta bolti lopáson vagy garázdaságon, egyikünk sem kötött ki ilyesmi miatt az őrszobán. Ezért egyedül anyánkat okolhatjuk!

Időközben mindannyian elhagytuk már a szülői házat. Képzett, jóravaló felnőttekké váltunk, Isten útmutatása szerint éljük az életünket. És azon fáradozunk, hogy épp olyan "gonosz, aljas" szülők legyünk, mint amilyen édesanyánk volt.

Vélhetően ez hiányzik a mai világból: kevesen vannak „gonosz” anyukák! Ha majd egy nap a gyermekeim elég idősek lesznek, hogy megérthessék, mi motiválja a szülőket, akkor ezt mondom nekik:

„Annyira szerettelek, hogy mindig tudni akartam, kivel és hová mész, és mikorra fogsz hazaérni.

Annyira szerettelek, hogy ragaszkodtam ahhoz, hogy a saját zsebpénzedből spórold össze a biciklid árát, pedig megengedhettük volna magunknak, hogy megvegyük neked.

Annyira szerettelek, hogy szótlanul kivártam, míg magadtól jössz rá, hogy a legújabb „legjobb barátod” nem jellemes ember.

Annyira szerettelek, hogy az elcsent rágógumival visszaküldtelek a boltba. Az eladónak meg kellett mondanod: ezt tegnap loptam és most szeretném kifizetni.

Annyira szerettelek, hogy kivártam a két óra hosszat, míg a szobádat kitakarítod - pedig én negyed óra alatt elvégezhettem volna.

Annyira szerettelek, hogy megengedtem neked, hogy láthasd haragomat, csalódásaimat, könnyeimet. A gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogy a szüleik nem tökéletesek.

Annyira szerettelek, hogy magadnak kellett tetteid következményét elviselned, még ha a büntetésbe az én szívem is majd’ beleszakadt.
És annyira szerettelek, hogy, ha kellett, a NEM-et mondtam, mikor tudtam, hogy haragudni fogsz rám érte. Ezek voltak a legnehezebb harcaim . Örülök, hogy mégis kitartottam, mert ezáltal te nyertél igazán."

Ha majd egy nap a te gyerekeid is elég idősek lesznek, hogy megértsék, mi motiválja a szülőket, akkor te is elmondhatod nekik, hogy..."

Szerző: ismeretlen szerző
Forrás: Facebook
Fotó: Pxhere