Ahhoz, hogy a gyermekeink jól legyenek, az első és legfontosabb dolog, hogy mi magunk jól legyünk, nőként, férfiként, önállóan és házaspárként egyaránt. Mit is jelent az én olvasatomban ez a jól-lét?

Érzelmi stabilitást, felelősségteljes felnőtt létet, testi, lelki és mentális egészséget. Érdemes a fent felsoroltakra ránézni részletesebben.
 

Érzelmi stabilitás és mentális egészség

Felnőttként felelős vagyok saját érzelmi stabilitásom megteremtéséért. Hiszen én és mi (a gyermekünk édesanyja és édesapja) vagyunk a két megingathatatlan bástya a gyermekük számára. Annak kell lennünk. A stabil pont, aki óv, aki megvéd, aki biztonságot nyújtó határokat állít, aki tudja, hogy a gyermeknek mire van szüksége, akiben megbízhat, aki által biztonságos a világ.
S ha én magam nem vagyok biztonságban, ha számomra nincs meg a szükséges érzelmi stabilitás, akkor hogyan kaphatná meg a gyermekem az alapvető igényét és szükségletét, a biztonságot? 
Természetesen vannak élethelyzetek és időszakok, krízisállapotok, amikor kibillen az egyensúlyunk. Ekkor kell, hogy jelezzen a felelősségérzetünk, és valahogyan helyreállítsunk egyfajta rendet, mozgósítsuk saját erőforrásainkat. Ha kell, kérjünk segítséget mindehhez. S ha nem menne magunkért, akkor a gyerekeink érdekében tegyük mindezt.
Hiszen az érzelmileg stabil felnőttek környezetében tudják a gyerekek a biztonságot megélni és egészségesen fejlődni. Úgy lesznek ők jól, ha anya és apa jól vannak.
 

Ne viseljünk álarcokat!

Ha nehéz idők vannak, azt is lehet hitelesen képviselni. Sőt fontos, hogy mindvégig hitelesek, kongruensek, őszinték maradjunk. Például egy veszteség, gyász esetén sok esetben látom, hogy a szülő eltussolja saját gyászát a gyermekei előtt. Ha meghal a nagypapa a családban, az mindenkinek veszteség, nincs szükség arra, hogy az édesapját elvesztett szülő úgy viselkedjen, mintha mi sem történt volna, azzal a céllal, hogy ne szomorkodjanak a gyerekek. 
Pedig pont azzal adom a legtöbbet a gyermekeimnek ebben az élethelyzetben, ha látják, sőt, bátran megélhetem a gyászomat: együtt sírhatunk, együtt beszélgethetünk és idézhetjük fel az emlékeinket az elveszített nagyapáról.
Azzal adunk a legtöbbet a gyermekeinknek, hogy őszintén állunk előttük, akár nehézségben, akár az örömeinkben. Őszintén, azt kommunikálva, hogy bizony, van amikor nehéz, de teszek magamért, dolgozunk magunkért, hogy jobb, hogy könnyebb legyen.

 
Felelősségteljes felnőttlét

A felelősségteljes felnőtt létről való gondolatok kimeríthetetlenek, egy könyv is megtelne velük. Viszont most fókuszáljunk a gyermeknevelésre. Ahhoz, hogy a gyermekeink jól legyenek, szükségük van felelősségteljes felnőtt szülőkre. Akik tudják, hogy ők a felnőttek a családban, felelősséget vállalva döntéseikért, saját és gyermekeik életéért, testi és lelki egészségéért.
Az a tapasztalatom, hogy azokban a családokban, ahol a felnőttek tesznek önmaguk testi, lelki és mentális egészségéért, figyelmet fordítanak a házasságukra, és felelősséggel vállalják szülői szerepüket, döntéseiket és azok következményeit, ott a gyermekek biztonságban, érzelmi stabilitásban nőnek fel. Érdemes hát több figyelmet fordítani önmagunkra is - gyermekeink ebből kamatozni fognak.

Forrás: Feketéné Csikós Szilvia mentálhigiénés, családterápiás szakember
Fotó: Freepik