Számtalan hatás ér bennünket gyermekkorunktól kezdve: szüleink szavai, reakciói, világlátása mélyen tudatunkba ivódnak - majd egy nap, szülőként nagy eséllyel ugyanazokon a szavakon és gesztusokon kapjuk magunkat. Ha megszólal a fejünkben a vészcsengő, és szeretnénk más értékeket, nevelési mintákat és életszemléletet továbbörökíteni, íme néhány támpont az „újratervezéshez”!

Ha nem szeretnénk ugyanazokat a családi mintákat továbbadni, és magasabb szintű megértéssel, életszemlélettel, más módszerekkel nevelnénk gyermekeinket, ne féljünk változtatni! Jogunkban és módunkban is áll levedleni nem túl előremutató vagy épp káros szokásainkat, beidegződéseinket, és ezzel új utat nyitni gyermekeink boldogsága és jövője előtt.

1. Nem szégyen a segítség!
A gyerekkorból eredő traumák, súlyos emlékek, szorongások feloldásához ma már egyáltalán nem szégyen terapeuta, pszichológus vagy épp kineziológus segítségét kérni. A terhek felszámolása felszabadító hatású, és elősegíti a kapcsolódást önmagunkkal és gyermekeinkkel is.

 

2. Tájékozódás, nyitottság
Manapság elképesztő mennyiségű információ áll rendelkezésre bármilyen témában, például a gyermekek viselkedésének vagy a kötődő nevelés módszereinek megismerésében. Annak idején a gyerekeket csak „furának” volt vagy „rossznak”, esetleg „problémásnak” címkéztek. A megszerezhető tudást arra használhatjuk, hogy tisztábban lássunk, megértsük a családi jelenségek és gyermeki viselkedések okait (ha kell, ki is vizsgáltathatjuk azt), így elkerüljük a kétségbeesést, a megbélyegzést, vagy kudarcként történő címkézést, és megtanulhatjuk jól kezelni a nehéz helyzeteket.

 

3. Másként reagálni, másként nevelni
Nyugodtan nevelhetjük másként is gyerekeinket, mint ahogyan mi felnőttünk! Választhatunk más kommunikációt, más hangnemet, a szüleinktől eltérő reakciókat; a düh és kiabálás helyett választhatjuk a higgadt megoldásra törekvést, büntetés helyett építő és kötődésen alapuló kommunikációt, vagy például kényszerítés helyett gyermekünk jobb megismerését.

 

4. Érzelmeink kimutatása
Érzelmileg rideg, vagy visszafogott, esetleg tekintélyelvű családi környezetben nőttünk fel? A korábbi évtizedekben sok családban nem volt szokás vagy lehetőség az érzelmek kimondására, kimutatására. Dönthetünk úgy, hogy ezt a mintát megtörjük! Beszéljünk, sírjunk, nevessünk, öleljünk és szeressünk bátran! A hiteles, emberi jelenlét, az érzelmileg elérhető szülők és az empatikus környezet az egyik legcsodásabb ajándék, melyet továbbadhatunk gyermekeinknek.

 

5. Merni változtatni
Nem kell senkinek megfelelnünk! A régi szokásokhoz és elvárásokhoz való alkalmazkodás helyett („Mit fognak szólni?”) lépjünk, változtassunk, ha szükséges! Jelentse életünk bármely területét, a családtagok vagy mások elfogadásért ne maradjunk benne méltatlan kapcsolatokban, munkahelyeken vagy ítélkező környezetben. Ezzel fontos mintát adunk át gyermekeinknek többek között önbecsülésből és újrakezdésből is...

 

6. Önmagunkat felvállalni
Akár szokás volt régen, akár nem, mi mondjuk ki végre azt, ami fáj, ami túl sok vagy túl kevés! Húzzuk meg végre a határainkat! Vállaljuk fel, mire vágyunk, kik vagyunk, mit akarunk tanulni, mivé akarunk válni – majd cselekedjünk is aszerint.

 

7. Másként élni, szemlélni az életet
Lehetőségünk van más, új értékek előtérbe helyezésére: például a „csak ha látástól vakulásig dolgozunk, akkor vagyunk hasznosak és értékesek” felfogás helyett megtanulhatjuk - és gyerekeinknek is megtaníthatjuk! - az élet szépségeinek, örömeinek felismerését, foglalkozhatunk önfejlesztéssel, mentális és lelki egészségünkkel, személyes kiteljesedésünkkel, s így ezek már gyermekeink számára is magától értetődőek lesznek, és minőségibb, teljesebb életet élhetnek majd.

A családi minták hatásáról és átírásáról mutatunk egy szuper kisfilmet, ezt mindenképp nézd meg! Szívbe markoló kisfilm a szülői mintákról, szeretetről, féltésről, elengedésről - Ezt minden szülőnek látnia kell!

Szerző: Szülők Lapja
Fotó: Freepik