Indulnak az év végi osztálykirándulások. Ezek kapcsán fogalmazta meg kérését egy általános iskolai tanár.

Vajda Péter általános iskolai tanár nem kertel: őszinte Facebook-üzenetében empátiára szólítja fel a tömegközlekedésen utazókat a tanév végén a járműveken tapasztalható gyerekzsivaj kapcsán. Arra kéri olvasóit, hogy emlékezzenek vissza arra, mikor gyerekként ők is osztálykiránduláson vettek részt. A pedagógus gondolatait változtatás nélkül közöljük.

Mindannyian voltunk gyerekek, és sok remek emlékünk kapcsolódik az év végi kirándulásokhoz. Sokan mégis türelmetlenül viselik a kirándulásokkal óhatatlanul együtt járó zajt és nyüzsgést.

Egy általános iskolai pedagógus ezért most szókimondó üzenetben kéri az utazóközönséget, hogy ebben a pár hétben tolerálják a gyerekeket, és a napokban előforduló, a megszokottnál kissé fárasztóbb utazásokat, hiszen a kirándulások főszereplői számára érthetően nem az utasok az elsődlegesek: egy ilyen program a pedagógusok számára rendkívüli felelősség és kimerítő figyelem, a gyerekeknek pedig életreszóló élmény...

 

 

„Kérés egy pedagógustól a tömegközlekedéssel utazók felé! (Főleg MÁV-val vagy éppen Volánnal utazóknak!)

Elérkezett a május vége, június eleje. Ez az osztálykirándulások időszaka. Ez azt jelenti, hogy önjelölt őrült pedagógusok, 20-30-40 gyermekkel, ketten, jobb esetben hárman, megpróbálnak valahova elmenni kirándulni, a gyerekeknek élményt adni. Ennek okvetlen velejárója, hogy ezek a gyerekek utazni fognak. A mai gyerekek jelentős része pedig legfőképpen arra van szocializálva, hogy anyuautóból kipattannak az iskola előtt, majd délután anyuatóval hazamennek, illetve ha a család kirándul is, viszonylag ritka az az alkalom, hogy a tömegközlekedést használják. Ergó a pedagógusok, olyan csoportokat terelgetnek, akiknek egy jelentős része, maximum ilyenkor utazik tömegközlekedéssel. Ez óhatatlanul azzal jár, hogy alakulhatnak ki feszült pillanatok. 

Higgyék el nekem, a pedagógus amikor egy vonatra felszáll 20-30-40 gyerekkel, nem azzal kell hogy foglalkozzon, hogy az a nyamvadt vagon éppen milyen színű, helyjegyes vagy sem, hanem hogy egy kölköt se hagyjon el. Mivel a MÁV van olyan kedves és a jegyeket kiadja de helyett ehhez már nehezebben biztosít, így nyilván ezek a gyerekek, olykor olyan vonatokra szállnak amin már eleve hering party van.

Igen, tudom, hogy nagyon bosszantó, ha az "ebadta" kölkök csoportja, átmegy a helyfoglalásos IC vagonon, de ha az van leghátul, és fel kell rakni a srácokat akkor a pedagógusnak nincs mérlegelési lehetősége, mert ha már a vonaton fent van a kölök, nehezebben tűnik el. Tudom, hogy idegesítő, hogy állnak a gyerekek a vonaton mert nincs ülőhely, és így át kell rajtuk kelni ha valaki a WC-t keresi.

Tudom, hogy olykor hangosak, neveletlennek tűnnek (nyilván némelyik az is), hogy úgy tűnik mintha a pedagógus nem szólna rájuk, de amikor 30-40 kölök csak halkan beszélget egymással, már az sem csendes, pláne ha még azt is megszokják, hogy a vonat hangosan száguld, ne adj Isten unatkozik a csapat.

Tudom, idegesítő, hogy lehúzzák az ablakot, mert az utas feje huzatban van, mondjuk ő meg nem kap levegőt. Higgyék el ekkor nem az a cél, hogy szétszedjék a vonatot, csak melegük van és levegőhöz akarnak jutni. Tisztában vagyunk vele, hogy zavaróak. 

Higgyék el, mi mindent megpróbálunk megtenni annak érdekében, hogy a legkevesebb problémát okozzuk a diákjainkkal az utazóközönségnek. De a tömegközlekedés nem felnőtt étterem, vagy hotel, hogy ne legyenek rajta gyerekek. 
Maguk is voltak gyerekek, gondoljanak bele milyen csíntevéseik voltak annó, vagy éppen hogyan kirándultak, idézzék fel ezeket a szép emlékeket! 

De legfőképpen kérem önöket a pedagógus társadalom nevében, és a gyerekek érdekében, ebben a pár hétben amikor utaznak GYAKOROLJANAK TOLERANCIÁT! Köszönöm!”

 

 

 

 

Forrás: Facebook
Fotó: Freepik