Vajon miből fakad az a bizonyos szívmelengető érzés, mikor a gyerekkorunkra emlékezünk?

Csak az idő szépít meg mindent? Vagy az emberibb léptékű életritmusnak, a mindennapok jó értelemben vett egyszerűségének és kiszámíthatóságának köszönhetően olyan jóleső a nosztalgiázás? Mi, mai szülők számtalan okból emlékszünk vissza szívesen a gyerekkorunkra.

Ezekből gyűjtöttünk most össze 17-et. Negyvenesek, nosztalgiázzunk! Fiatalok, ti pedig figyeljetek!

1. Semmi kütyü – csak játék! Egyáltalán nem volt jellemző, hogy kütyüztünk volna, mivel nem is igen léteztek. Volt helyette amőba, torpedó, bújócska, marokkó, Gazdálkodj okosan, számháború, bicajozás, és az estébe nyúló matatás a kertben…

2. Feltaláltuk magunkat. Nem mások találták ki helyettünk, mivel töltsük a szabadidőnket. A felnőttek nem szórakoztattak minket folyamatosan, mint a mai gyerekeket. Teljes egészében a fantáziánkra kellett hagyatkoznunk, és mondhatom, remek játékokat találtunk ki! Egyetlen nap alatt voltam szakács, bemondó, riporter, tanár, zsoké és nyomozó…

3. Minőségi időt töltöttünk egymással. Hosszabbak voltak a családi találkozók, nyaralni is többen jártunk együtt, a nyári szünetben szinte minden nap a barátokkal lógtunk és átjárkáltunk egymáshoz, még dumálni is kijártunk a közeli játszótérre, ami mai megítélés szerint életveszélyes lehetett…

4. Sokkal többet mozogtunk. Szinte egész nap a kertben vagy a közeli utcákban, tereken bóklásztunk, sétáltunk, bringáztunk, görkoriztunk, gördeszkáztunk.

5. A közlekedés nem volt olyan veszélyes, mint ma. Sem ennyi jármű nem volt az utakon, sem ilyen gyorsan és türelmetlenül nem vezetett senki, mint manapság… Már második osztálytól egyedül engedtek minket iskolába menni - ma ezt nem merem megtenni a saját gyerekeimmel.

6. Napi 20 perc tévé! Nagyjából ennyi volt a megengedett, persze bele-belepillantottunk a felnőttek műsorába, de azok legalább tartalmaztak mondanivalót, inspiráltak, tornára, tudományra vagy táncra tanítottak. Esténként a Szomszédokat meg egyenesen kötelező volt titokban lesni a szék mögül…

7. Ó, azok a nasik! Semmi nem fogható a 80-as évek Túró Rudijához, négercsókjához, szárazon elnyalogatott, pokolian savanyú italporaihoz, de még a Közért pokoli hangos kávédarálójából áradó illatokhoz sem…

8. A suliban nem volt felesleges divatozás, maximum azt dönthetted el, van-e piros csík a kötelező kék köpeny alsó szegélyén vagy nincs. (Divatos bevásárlótáskák sem voltak, mert a Skála áruházas szatyor mindenkinek pont megtette.)

9. Nem ismertünk egyéni táplálkozási szokásokat vagy érzékenységeket: az osztályban mindenki ette a kiflit tejjel vagy kakaóval, ebédre húslevest palacsintával, este pedig a vajas-mézes kenyeret…

10. És az utazások! Imádtuk a régi, csikorgó, zakatoló, „vonatszagú” vonatokat, és a régi nyarak hangulatát, persze a kötelező párizsis vagy húskrémes zsemlével és almával…

11. A képregények kedvenceink voltak, legtöbbet pedig a Hahotán nevettünk.

12. Nem fertőtlenítettünk semmit, csak koszos kézzel leszedtük a kertből – vagy máséból – a gyümölcsöt, és gondolkodás nélkül toltuk befelé.

13. Havas telek, hófehér karácsonyok! Egyik legkedvesebb emlékem, mikor hólapátolás hangjára ébredtem. Tudtam, hogy vastag fehér hó borít mindent, engem pedig rövid időn belül szánkóval húznak majd a legközelebbi csúszkálóhelyre...

14. A gyereknevelés közös társadalmi tevékenység volt. Ha egy másik felnőtt - többnyire jogosan - ránk szólt, nem mentünk panaszkodni, sőt, nagy eséllyel kaptunk mellé prédikációt még otthon is. Ha pedig ránk szóltak a szüleink vagy a tanárunk, nem volt apelláta....

15. Többet olvastunk. Kütyük, telefon és tévé hiányában gyakran olvasással töltöttük az időt. Én például mindig felolvastam valami vidámat anyukámnak, mialatt ő főzött, és remekül szórakoztunk.

16. Nem volt „túl sok” semmiből: sem túl sok program, sem számtalan délutáni szakkör és egyéb elfoglaltság. Nem volt ennyi éjszakázás, mobilozás a paplan alatt, nem volt a szobában wifi, világító kijelzők. Jobban és többet is aludtunk.

17. Összességében kiszámíthatóbban, nyugodtabban folytak a mindennapok, és ez biztonságérzetet adott. Kellően erős korlátok vettek körül minket, azon belül mégis szabadok voltunk! Azt hiszem, ez teszi olyan varázslatossá a gyerekkorunkat és jólesővé a nosztalgiázást.

 

Fotó: Freepik